A bodza lesz a megoldás. Most már szinte majdnem teljesen biztos, hogy ez vezet majd ki bennünket a csávából. Igaz, néhány héttel ezelőtt még jószerivel azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák a bodzát - na jó, szörpként valamennyit hallottunk már róla – de amióta a veszprémi késeléses gyilkosságban gyanúsítottként megismert Sztojka Iván édes anyukája megnyilatkozott, már mindenki számára világos, hogy a bodzáé a jövő. Merthogy a drága jó édes anyuka azt találta mondani az egyik sajtómunkásnak, hogy az Iván rendes gyerek, odahaza például sohasem szokott késeléssel és védelmi pénzekkel foglalkozni, a szép háza, meg a BMW terepjárója abból van, hogy az Iván bodzázott. Ekkor még egy kicsit hitetlenkedtem, azt gondoltam, hogy ennyit nem lehet bodzázni. Mondtuk is egymásnak az ismerőseimmel, hogy hát ez nekünk miért is nem jutott az eszünkbe: bodzázni kellett volna karon ülő gyerekkorunk óta, akkor most nem lennénk akkora nagy csórók, mint amilyenek vagyunk. Persze, első körben jó lenne tudni, mi is az a bodzázás. Először arra gyanakodtam, hogy az ember kimegy az erdőbe, begyűjti a bodzát, és utána eladja. De egyáltalán nem biztos, hogy a bodza erdőben terem, lehet, hogy réten, vagy sivatagban, jéghegy, netán egy hegyorom magas tetején. Az sem kizárt, hogy magasba kell felmászni érte, veszélyes vadállatok között megközelíteni, ezért annyira értékes, mint a szarvasgomba, vagy teszem azt, az uránium.  De aztán az is eszembe jutott, hogy mégsem lehet olyan nagy művészet a bodzához hozzájutni. Meg talán nem is olyan nagyon megerőltető, lám, a Sztojka Ivánnak is milyen szépen összejött. Még terepjáróra is futotta belőle, meg egy mélygarázs bérleti díjára, ahol késelés esetén elrejtőzhet a terepjáró.  De vannak itt más jellegű problémák is, azon kívül persze, hogy hova rejtse az ember a bodzázásból szerzett terepjárót. Jelesül arra gondolnék, hogyha már megvan a bodza, utána mit kell vele csinálni? Nyilván fel kell dolgozni, szörp lesz belőle, jobb esetben gyógyszer, leginkább valamilyen potencianövelő, mert annak van most keletje. Esetleg az Örök Élet Titka is kisajtolható belőle, bár, ami a lényeget illeti, a kettő majdnem ugyanaz. (Egy haverom egyszer vett egy doboz cigarettát. A dobozra  rá volt írva, hogy a dohányzás impotenciát okozhat, mire ő rémülten odaszólt a pénztárosnőnek: nem tudná kicserélni egy olyanra, amelyiknek a dobozán az van, hogy a dohányzás halálos?) Hogy a magyarországi bodza-helyzet fokozódik, azt az is mutatja, hogy szerdán egy igazi bodzást is behívtak a reggeli Mokkába. Nem olyat, mint amilyen a Sztojka Iván, nem terepjárós-késelős volt az illető - maga a bodzaszövetség elnöke beszélt a televízióban. Mert ahol bodza van, ott szövetség is van, a szövetség élén pedig elnök áll - így van ez rendjén. Tényleg nagyon szimpatikus fiatalember volt az elnök úr, csak az volt lehangoló, amit mondott. Nem kevesebbet állított ugyanis, minthogy a bodzázáshoz alapesetben kell vagy 500 millió forint - ennyit kell befektetni három év alatt, és csak utána kezd el jönni a pénz. A riporternek, akit Róbertnek hívnak, persze azonnal kis kapzsi fények kezdtek csillogni a tekintetében, magában nyilván azt mérlegelte, hány havi fizetését kell félretennie, hogy belevágjon a bodzába. Meg is kérdezte a bodzás embertől, hogy akkor három év után az ember fogja magát és dúsgazdag lesz? Sajnos, a válasz nem volt bíztató: szó sincs meggazdagodásról, a tisztes megélhetés talán összejön, amibe szerény tapasztalataim szerint nem fér bele a BMW terepjáró. De így egymás között bevallhatjuk: nekünk, többi magyaroknak, a tisztes megélhetés is megtenné. Lehet, hogy kishitűek vagyunk, földhözragadtak és földszintesek a gondolataink – mi akkor is beérnénk egy valamire való tisztes megélhetéssel.  Pedig boldogult úrfi koromban még én is az egykori polgárpukkasztó jelszót vallottam magaménak: legyetek mértéktartók, kívánjátok a lehetetlent! Kívánnánk persze, például abban a formában, hogy a politikai elit végre hagyjon fel a parttalan pártérdekekből fakadó marakodással - de hát ez tényleg lehetetlennek látszik, maradjunk inkább a realitásoknál. Vagyis, jöjjön a bodza! Szerintem a magyar gazdaságot rá kellene állítani a bodzára. Ha már a Sztojkáéknak annyira jól bejött kicsiben, nagyban, kellő szorgalommal és szakértéssel párosítva talán még egy terepjárónál is többet kaszálhatnánk. 500 milliót az állam bárhonnan könnyűszerrel le tud akasztani, ennyit elvenni valamelyik területről nem egy nagy vaszisztdasz, három év múlva pedig termőre fordulnak a bodzaföldek, (bodzaültetvények, bodzamezők?).   Bodzára hát mind, aki magyar! Én mindenestre már holnap veszek egy bodzaföldet. Nem kicsit: nagyot. A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata

Elolvasom »

Az a legrosszabb, hogy megtörtént. Hogy megölték a román kézilabdást, két társát pedig életveszélyesen megsebesítették. Ehhez képest csak majdnem ilyen rossz, hogy az elkövetők cigányok voltak. De azért ez is nagyon rossz. És ez a rossz rosszabbkor nem is jöhetett vokna. Úgy kellett nekünk most a veszprémi halálos késelés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Mint egy púp a hátunkra – pedig utóbbiból is van jócskán. Van elég bajunk enélkül is. Persze, ez a mostani baj is a mi bajunk, hiszen az elkövetők – egyet lehet érteni a veszprémi polgármesterrel – bármelyik kisebbséghez is tartoztak, elsősorban magyar polgárok. Tetszik, nem tetszik, nem idegen “jött-mentek”, akik tegnap még ki tudja, hol voltak, talán egy másik bolygón éltek, ma meg már köztünk vannak. A mi termékeink ők is, rájuk varrhatjuk a címkét: Made in Hungary. Sőt: Méd in Hángeri. Raffael, Sztojka, Németh itt születtek ebben az országban. A mi nyelvünket, a magyart beszélik, itt jártak iskolába, a mi országunkban szocializálódtak, a szemünk előtt váltak nagykorúvá és bűnözővé. Elvetemült gazemberek, de mégsem tehetünk úgy, mintha semi közünk nem lenne hozzájuk. Mintha valamelyik távolóli világból, egy meteorit rajjal érkeztek volna a Kárpát-medencébe.  Raffael, Sztojka és Németh – valamint a többi magyar állampolgárságú gazember – az iskolában valószínűleg nem sokat tanultak, de az életben nyitott szemmel jártak. Agyatlan, primitív gazemberek, de nem ostobák: látták maguk körül, hogy munkával is lehet valamennyi pénzt keresni – de hamar felfogták, munka nélkül még annál is többet. József Attilát valószínűleg nem olvasták, de elhíresült kétsorosát enélkül is megértették: “Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.” (Zárójel: ha már az egyik legnagyobb magyar költőnél tartunk, ő írta le a következő sorokat: “Anyám kún volt, apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az”.) Naná, hogy a politika azonnal rárepült az ügyre. Álságos, szemforgató politikai haszonlesés – hányinger a köbön. Még jószerivel ki sem hűlt szegény meggyilkolt Marian Cozma teteme, az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott Pártja közleményt adott ki: a Fidesz követeli, hogy a rendőrség haladéktalanul fogja el az elkövetőket. Mintha csak a Fidesz “követelné” egyedül, rajta kívül senki más. Mintha az összes jóérzésű ember – cigányok és nem cigányok – nem “követelné”, hogy fogják el a tetteseket, és példásan büntessék meg őket.  Nemcsak a Fidesz, a józan ész is ezt követeli. Mintha a rendőrség nem azon lenne, hogy elfogja és börtönbe zárassa az elkövetőket. A rendőrségnél – bármennyire hihetetlen - elsősorban emberek dolgoznak. Bennük is van igazságérzet – úgyhogy, nemcsak a Fidesz, de maguk a rendőrök is “követelik”, hogy elfogják a tetteseket. És persze szakmai hiúság is van a világon, meg munkaköri kötelesség – miféle álságosság sugallja azt, hogy a rendőrség nem tesz meg mindent a tettesek kézrekerítésére? Gazemberség megölni másokat és lássuk be – ugyancsak aljasság – (politikai) hasznot húzni mások fájdalmából. Most mindenki rendőrért kiált, pontosabban erős rendőrségért. Miközben évek óta más sem zajlik, mint a rendőrség gyengítése, jogaik nyírbálása, emberi tisztességük megkérdőjelezése.  Nem a rendőrállamot sírjuk vissza, éppen ellenkezőleg: egy olyan államot, ahol a rendőrségnek szabályozott keretek között vannak jogai és kötelességei. Ahol egy tankot elkötő – azóta gárdista maskarába bújtatott - öregember nem röhöghet a vele szemben intézkedő egyenruhások szemébe. Ahol a Szabadság téren rendőrökre támadó csőcselék vezetői nem úszhatják meg 40 ezer forintos pénzbüntetéssel. Raffael, Sztojka, Németh és társaik ebben a közegben szocializálódtak. Újságot biztosan nem olvasnak, de a tévében nyilván látták, mi történik mostanában. Zajlik ezerrel az állam szétverése - a fehérgalléros bűnöző urak mellett Sztojkáék mérhetetlenül gusztustalanok ugyan, de mégiscsak kisstílű bűnözők. Ez van. Magyarok ők is, és csak másodsorban cigányok. Szálasi is magyar volt, Kun Béla úgyszintén. Nem vagyunk büszkék rájuk, de ettől még ők is magyarok. Nem ugyanaz a felelősségünk, de egyikünk sem mutogathat ujjal a “másikakra”: ami ebben az országban történik, ahhoz mindnyájunknak köze van.A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata

Elolvasom »