Ugyanaz a történet, mint tizenhárom évvel ezelőtt. Megfigyelési ügy - újratöltve. Egyszer már bejött, akkor kasszasiker volt, miért ne próbálhatnánk újra.
A mi óvodánk jó óvoda. Sokféle gyerek jár ide. Ilyen is, meg olyan is. Ez benne a szép. Régen minden gyerek egyforma volt, de azután 20 évvel ezelőtt átalakították az ovit, s azóta már nem kell minden gyereknek ugyanolyannak lennie.
Az óvónénik is kicserélődtek, de ez is jó, mert régebben egy óvónéni akár élete végéig is a helyén maradhatott, míg mostanában négy évente váltják őket. Így azután egyik óvónéni sem bízhatja el magát. Nem dőlhet hátra az irodában, hogy na, nekem már semmit sem kell csinálnom, mert minden úgy jó, ahogy van. Amelyikük meg mégsem teszi a dolgát, az megnézheti magát. Legközelebb már nem ő lesz az óvónéni, oszt jónapot.
Az óvodástársak közül a legtöbben kedvesek és szelídek, de sajnos akadnak vadak és verekedősek is. És persze fiúk meg lányok, vegyesen. Egyes fiúk például nem szeretik a lányokat. Illetve lehet, hogy szeretik őket, de nem tudják kimutatni. Ezért azután meghúzzák a hajukat és elgáncsolják őket az udvaron. Vagy a homokozóban lerombolják a várukat, és letörik a babájuk fejét.
Nemrégiben új gyerekek jöttek az óvodába: Krisztike, akit a kellemetlen kiabálása miatt mindenki csak Hisztikének hív, meg a Gabika. Először rendesnek látszottak (szép ruhában voltak és kezet mostak evés előtt), de hamar kiderült, hogy még a Vikékénél is rosszabbak. Összeférhetetlenek és mindenkit kioktatnak. Valószínűleg nem volt szegényeknek gyerekszobájuk. Vagy volt, de ahogyan az óvodában viccesen mondani szoktuk, a gyerekszobájuk egy tehénre nézett.
Sajnos, újabban nagyon csúnya dolgok történnek az óvodában. Hisztike és Gabika a gyereke egy részét rendszeresen csúfolja és fenyegeti. Azt mondják nekik, hogy ők nem is ebbe az óvodába valók. Pedig ezek a gyerekek mindig ebbe az óvodába jártak, de a Hisztike és a Gabika szerint azt, hogy ki a jó óvodás, ők döntik el.
A legtöbb gyereket persze nem nagyon érdekli ez az egész cirkusz, de néhány gyerek, félni kezdett tőlük. Ők ugyanis a szüleiktől és a nagyszüleiktől azt hallották, hogy a Gabikához és a Hisztikéhez hasonló gyerekek sok-sok évvel ezelőtt már egyszer nagy galibát csináltak ennek az országnak. És emiatt aztán sok óvodás meghalt.
Ekkor jött Ibolykának az az ötlete, hogy valamit tenni kellene. Szólt egy nagyhangú és magát igen erősnek gondoló gyereknek. Ovinak hívták ezt a kissé öntelt, nem túl magas, de azért elég erősnek látszó gyereket. Azt mondta az Ibolyka az Ovikának, hogy fogjanak össze, mert ha nem, akkor a Hisztike és a Gabika nagy bajt csinálnak.
De az Ovika csak nevetett az Ibolykán. Azt üzente neki a Petike nevű óvodással – akinek egy közpénzen bérelt Audi volt a jele az oviban – hogy ő nem szokott az ilyenhez. Mármint ahhoz, hogy nők ráerőltessék magukat. Ha egy nőtől ő akar valamint, üzente Vikike Petikével, akkor ő kezdeményez. És neki még szoknia kell, hogy a nők ráerőltessék magukat.
Hogy mikor szokott ehhez, azt nem nagyon tudni, emberemlékezet óta egy Anikó nevű lánnyal szokott homokozni. Neki nem húzgálja a haját, meg nem dúlja szét a homokvárát sem.
De erre meg az Ibike azt üzente vissza, hogy az Ovi félreérti őt. Mert ő nem a kezét kérte meg, egyébként is foglalt, a viccek terén pedig igényes. Csak azért javasolta Ovinak, hogy a délutáni alvás után beszélgessenek, mert azt szeretné, ha az óvodában megint béke és nyugalom lenne. Hogy ne a Hisztike és a Gabika mondja meg, hogy ki a jó óvodás. És hogy ebben az óvodában ne lehessen senkit sem fenyegetni, mert itt ez nem volt divat.
Akkor az Ovika megint visszaüzent az Ibikének. Hogy az Ibike tulajdonképpen egy maroknyira zsugorodott botrány-óvodás.
Én még emlékszem, hogy egy időben az Ovinak nagyon tetszett az Ibike, de amióta az Ibike töübbször is visszautasította, utálja őt nagyon.
Az a baj, hogy az Ovika azt hiszi magáról, hogy ő egymagában is nagyon erős. Szokott is ezzel dicsekedni. Valamelyik nap például azt mondta, hogy ha majd eljön az ideje, ő rendbeszedi a Hisztikét és Gabikát. Odamegy hozzájuk, ad nekik két pofont és hazazavarja őket.
Az Ovika azt hiszi, hogy ezt a dolgot két pofonnal el lehet intézni. A legnagyobb baj, hogy sok óvodás elhisz neki mindent. Mert nagyon szépeket tud mondani az Ovika. Például mindenkinek azt ígéri, hogy ebéd után mindig lesz majd csoki az óvodában. És kezet sem kell mosni reggeli előtt, meg még csupa jó dolog fog történni mindenkivel.
A szüleim, meg a nagyszüleim azt mondják, hogy annak idején ők is ismertek ilyen ígérgetős bácsikat, mint amilyen most a Vikike. Sokan hittek is nekik, de aztán semmi jó sem sült ki belőle. Valamilyen háborúról beszéltek a szüleim és a nagyszüleim, de én nem értettem ebből egy szót sem, mert szerencsére még nem tudom, mi az a háború.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata