Szent István nem üzent nekünk semmit. Régen meghalt, azt sem tudta, hogy létezünk. Ember volt, magyar király. Élt, amint tudott. Evett, ivott, szeretett. És persze uralkodott. Törvényeket hozott, amint az egy uralkodótól elvárható.
Tőlünk meg az lenne elvárható, hogy most, a huszonegyedik században, nagy nemzeti ünnepeinken ne beszéljünk kényszeresen hülyeségeket. Talán, ha pisztolyt szorítanának a tarkónkhoz, akkor lenne létjogosultsága annak, hogy ostobaságokat mondjunk. Vagy kést a nyakunkhoz.

